“Szárnyaló gazdaság” néven kíván húsgalamb-tenyésztési programot beindítani az agrártárca. Miközben a magyarországi állattenyésztés meghatározó ágazatai válságban vannak, a hangzatos jelszavak puffogtatásán és a Kádár-kori nosztalgia táplálásán túl semmi másra nem alkalmas ez a kezdeményezés.
Magyarországon a ‘80-as években volt igazán meghatározó a húsgalamb-tenyésztés, akkoriban egy mesterséges gazdasági környezetben országosan évi 1000 tonnát is elért az exportált mennyiség. A Kádár-rendszer gazdasági csődjét követően, amikor a galambtenyésztőknek is felvásárlói piacot biztosító ÁFÉSZ piaci körülmények között összeomlott, a galambtenyésztők döntő hányadát kitevő kis üzemméretű, családi gazdaságok is felhagytak ezzel a tevékenységgel.
Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után az agrárszakma mai irányítóinak is meg kellene érteniük a leckét: az állami szerepvállalás növelése helyett kizárólag a tiszta piaci folyamatok eredményeznének tisztességes versenyt és biztos megélhetést a mezőgazdaságból élő családoknak.
Akár a baromfi-, akár a sertés-, akár a nyúl-, akár a kecske és a juh vagy éppen a szarvasmarha-ágazatra tekintünk, a hazai állattartók kevés kivételtől eltekintve kínkeserves helyzetben vannak – és ez elsősorban a rossz hazai birtokszerkezetnek a következménye, annak az elhibázott kárpótlási rendszernek és annak a földprivatizációnak az eredménye, amely a nagybirtokrendszer kialakítását támogatta a kis- és közepes üzemméreten gazdálkodókkal szemben a rendszerváltás hajnalán épp úgy, mint most, a NER idején.
A húsgalamb-tenyészet hagymázas álmai helyett a társadalmi szolidaritás jegyében a mai magyarországi állattenyésztők számára kellene megteremteni a mindenkori államtól és kegyeltjeitől független tisztességes piaci verseny körülményeit – de ez a vágy a jelen társadalmi rendszerben galambok szárnyán tovaszálló hiú remény marad.
Chladek Tibor, a Liberálisok agrárszakértője, Pest megyei választmányi elnöke